Sokáig azt vizsgáltam, mi az amit annak hiszek!
Folyamatos önvizsgálat, önismereti munka vezetett oda, hogy szembesüljek azzal, mi minden nem az. Lassan jöttem rá, hogy ami nekem jól eső érzést okoz, az csak az önzésem kivetülése. A valódi szeretet, a másokért végzett cselekedetekben nyílvánul meg. Amikor más javát helyezem előtérbe és képes vagyok őszintén adni (van miből), akkor áramoltatom a bennünk élő Isten végtelen energiáját, a szeretetet. Nem keverendő össze ez az adás, a magáról lemondó, kizsigerelő állapotban élő embertípusra, aki önmagát nem tisztelve, mások életét próbálja élni a sajátja helyett! Ez abban az állapotban lehetséges, ha én a teljességem tudatában, gazdagságom, élményéből osztom meg magam, ez az adás feltölt, többé, gazdagabbá tesz! Hálával tölti el a lelket, hogy részese lehetett a szolgálatnak!
