János belső képernyőjén

2006. július 16. egyik festő barátomat kezeltem, és ez a látomás született meg János belső képernyőjén. Mindent szó szerint bemásolok.

Lótuszülésben ültem és elindultam az űrben. A csillagok egyre gyorsabban húztak el mellettem. Szemben egy homályos fénygömb tűnt elő. Tovább repültem és fodrozódni kezdett köröttem a csillagos tér. A fodrok egy idő után fényes, könnyű kékes gyöngyház színű leplekké változtak, aztán lassan előtűntek a leplek viselői angyali természetű fénylányok. Aztán a fodrozódásból előtűntek a férfiak is. Egyre fényesedő térbe kísértek, ahol kicsit sötétebb színű ruhákba, leplekbe öltözött emberek sétálgattak a felhőszőnyegen előttem keresztbe nyugodt léptekkel, ki egyedül, ki párosan. Egyszer csak jobbra lent egy lebegő város tűnt elő (az alábbi rajz kicsit hasonlít rá).

A város egyes kör szelvényei is, és a középső kiemelkedő rész mindenféle irányban lassan forogtak és az egész együtt is. A szivárvány-gyöngyház öltözetűek és a sötétebb némileg anyagibb lények, jó szándékúan körbe vettek és rám adtak egy gyöngyház tógát. A gyöngyház jelleg, átjárta a testemet és magam is fényes, könnyű önfényű, gyöngyházszínű, fényű lénnyé változtam. Elindultunk a város felé. Kísérőim elvezettek egy fénnyel teli felhőkürtőhöz, átjáróhoz, és ott találkoztam a lépcsővel. Amikor felléptem a lépcsőre egy forgó energia gyűrűt éreztem a fejem felett, ami vastagodott majd elrepült, hogy átadja helyét a következőnek. Hűvös áramlás kísérte ezt és a "testemben" "szerkezeti" változásokat éreztem.

Odaértünk egy nagyon magas, kb. 2 méter széles lépcsőhöz, kb. száz méter magasban a lépcső tetején fény ragyogott. A lépcsőről arany-ezüst színű vízesésszerű zuhatag ömlött alá. Elindultam felfelé a lépcsőn. Ahogy lépdeltem felfelé az aláfolyó "víz" minden lépésnél tisztábbra, és tisztábbra mosta a lábamat. Felértem a tetőre, a "plató" közepén egy kb. 1-1,5 méter átmérőjű gömb fénylett. Ez sugározta a lentről látott erős fényt. A gömbben újabb és újabb fénygömbök voltak láthatóak és minden gömb, különböző irányba forgott. Mások is megjelentek a fenti sík területen, amely úgy tágult, ahogy újabb és újabb lények érkezek.

Összeért a kezünk, megfogtuk egymás kezét. Amikor mindenki ott állt, egyforma szivárvány köntösben, egymás kezét fogva a kör egy pillanat alatt tökéletes körré kerekedett és egyszerre megemelkedtünk. Lassan, de gyorsuló ritmusban forogni kezdtünk. A gömb is forgott és egyszer csak egy energikus váltással megsokszorozta a fényét. Mindenki arcát fehér arany fény ragyogtatta fel.

Elragadtatott örömmel néztünk egymásra, mindenki egymás szemébe. (Talán mi voltunk az újonnan érkezettek). Mindnyájan lenéztünk, az alattunk hagyott barnás anyagi világra. Világos volt számunkra, hogy vissza kell menni, segíteni. Utána azt éreztem, hogy a forgásunk során spirális fénynyalábok különültek el és elkezdtem távolodni önmagunktól szinte megkettőződve. Lent az összekapaszkodó csoportban szivárvány-gyöngyház testű ruhás egyik MAGAM, s fent a test nélküli önmagam. Ahogy távolodtam a "csoport" egy arany fényű galaxissá nőtte ki magát. Ez a galaxis sokkal fényesebben ragyogott.

Ez a galaxis tűnt a mindenség szívének. Időnként fényt pumpált magából és újabb galaxisokat telített fénnyel. Egy idő után, amíg a szem ellátott, aranyfényű csillagrendszerek lebegtek az égben. Aztán az egész űr arany fehér fénybe borult, benne a még fényesebb galaxissal.

A kozmosz e fényes állapotában, egy jóságos, de nem bácsikás balszem tűnt fel. Meglehetősen nagyméretű, egyet pislantott. A galaxisokat egyszer csak egy végtelen nagy ölelés magához ölelte "babusgatta", majd elengedte. Mintha szelíden újra teremtette volna a világot.

Amikor az arany kozmosz visszatért az "eredeti" színekhez, az előtt még az arany űrben magasan fenn megnyílt egy még fényesebb fénynyílás. Bizonytalanul, de trón félét láttam ott és megjelent három arany serleg. Aztán aláereszkedtek, és előttem lebegtek. Ittam a középsőből, melyben azúrkék és mélykék fényű folyadék volt. Testemet átjárta ez a folyékony kékfény, fényes hurkokat, "hulla-hopp" karikákat forgatva körülöttem. Ez a középső serleg volt.

Aztán ittam a jobb oldali serlegből. Testemet a serleg vörös folyadéka Rubint drágakő fényűvé, állagúvá alakította. Fel-fel fénylettek bennem a fénygömbök.

 Végül a baloldali serleg, fehérarany tartalmát ittam ki. Fénycsóvák lövelltek ki belőlem és a "bőröm" alatt fénygömbök és fénycikázások ragyogtak fel. A fehérarany fénybe borult kozmosz lassan sötétedni kezdett. A bolygók és a galaxisok megőrizték arany fényüket és arany oválisok bonyolult rendszere is megjelent. A bolygók röppályái is arany fénnyel ragyogtak. Egyszer a mélyből feltűnt a valós méretű magyar szent korona, aztán növekedni kezdett, és kozmikus méreteket öltött, majd szétnyílt és egy alábbihoz hasonló világkupolát képezett.

Ez a kozmikus méretű „ventillátor" forogni kezdett, majd aranyszínű csillagokká diffundált. Tűzijátékszerű spirális fényjáték volt, ami csillagokra bomlott. Mint egy új lényegű bolygótömeget hozva létre. Amikor a korona feltűnt, akkor színarany volt, a zománcképek színes ábrái nélkül.

Visszatért a kép, amely a mélykék alapon aranyszínű bolygók és galaxisok és röppályák rajzolatával volt teljes, majd egy pillanatban az egész megmozdult és kiderült, hogy egy hatalmas palást gazdája távozni készül. A gigászi öreg magával húzva nehéz kozmoszdíszes palástjával lassan elindult, egy MÁSIK világegyetem felé.