Álmom 1. (jósló álom)

5 éve Kecskeméti barátnőmmel egy tanfolyamra utaztunk és az ott töltött éjszakán álmodtam a következőket: egy szobában voltam, aminek az ajtaja félig nyitva volt, amikor kintről farkas szerű lények üvöltése, sikoltozás hallatszott. Tudtam, hogy ezek a lények megtámadtak minket, embereket, és a világon mindenhol ölik, pusztítják őket. Nagyon féltem, rettegtem. Be akartam zárni az ajtót, de nem lehetett az üvöltés közeledett, mikor már éreztem, hogy az egyik szörny az ajtónál van. A félelem lebénított és megadva magam álltam a szörnyűséget. Ekkor váratlan fordulat következett, a szívem elkezdett lüktetni, és a rajta kiáramló szeretet feloldotta ezeket a szörnyeket, mindenhol a világon. A megmaradt emberek lassan merészkedtek elő és a szabadság, boldogság keverékével, öröm táncot jártak. 

Az álom olyan intenzív érzéseket hagyott maga után, kénytelen voltam rajta utána is gondolkodni.

A következőkre jutottam: 

Az ajtó, amit nem tudok bezárni = nem zárhatom el magam a külvilág történéseitől, részt kell vegyek benne

A farkas szerű lények = félelmek, emberi rossz gonoszság (először azt gondoltam, hogy a gonosz kívül van, de ez is szerintem mindannyiunk belső árnyék oldala, amit mi táplálunk, és nem egy külső ellenség  (ahogy először gondoltam), mindenki a saját "farkasával fog szembenézni"). 

Be akartam zárni az ajtót = elmenekülök a felelősség elől.  Hová is menekülnék magam elől? Mindenki összetartozik, hogy zárhatom ki magamat, a világot érintő bármely dologból? 

Értelmezés:

- megadva magam az elkerülhetetlennek = át kell magunkat adnunk    

- ha elfogadom a bennem lévő félelmeket, és a rosszat, azt az elfogadás feloldhatja

- mindig győz a bennünk élő Szeretet!

Üzenet mindenkinek: A bennünk élő Isten ereje mindenkit és mindent megvéd, ha hagyjuk áramolni a Szívünkben!