Szeretet vagy illúzió?

Szeretet vagy illúzió?

Sokszor halljuk a mondást, "a családtagjait nem választja meg az ember!" Az ellenkezőjét gondolom. Leszületésünk előtt nagy gonddal választjuk ki, a szüleinket, rokoni kapcsolatainkat. Tegyük fel a kérdést, az alábbi esetek tükrében, miért pont ő? Minden eset, amiről írok, valós személyek története, a nevek kitaláltak, de ha figyelmes vagy, bármelyikünk találkozik a családján belül hasonlóval.

Kriszti érzelmi ridegségben cseperedik, anyja, nagyon erős, érzelmileg teljesen rideg, az édesapa kamionozik, és ritkán van otthon, akkor is csak feszültséget él át a gyerek. Apjával egyáltalán nem tud beszélni, annyira fél, hogy elveszíti, mert valami butaságot mond, inkább meg sem szólal. Még ovis, mikor apja elköltözik, de a kitartó gyereksírás hazahozza. A kislányt és az apát az anya bezárja a szobába, hogy végre beszéljenek egymással. Egy szót sem szólnak órákon keresztül. Végül az apa elmegy. Közben egy délután, a kinn játszó gyerekek szétszélednek, és Kriszti egyedül marad, egy 17 éves szomszéd fiúval, aki leviszi a pincébe, molesztálja a 6 és fél éves kislányt, akit megfenyeget, hogy ha elmondja a szüleinek, hogy mi történt, a "a szülei nem fogják szeretni".

Az érzelmi zsarolás tökéletes, hiszen a kislány pont ettől szenved a legjobban. Neki kitűnő jegyei lehetnek, a négyes, már a létezését is megkérdőjelezi odahaza. Az apa keresi a kislányt, amikor látja, hogy a pincéből jönnek ki, rákérdez mi történt, a gyermek tagad. "Olcsónak érzi magát" bűntudata van. Nincs senki, akivel bizalmasan megbeszélhetné. Egyedül van a világban. Már negyedikben csókolózik, ezért mindenki "kurvának" tartja. Ő mit gondol, mit érez? Az általános után a gimiben "talál" egy "tanár bácsit", akit szerelmével ostromol, a tanár viszonozza az érdeklődést, (családos) de a végkifejletig nem mer elevezni, ezért a kapcsolat plátói marad.

Persze a szexus tombol az ifjú lányban, és a chat vonalon, megismerkedik egy külföldi férfivel, aki kihasználja a hormonok, és a szerelem okozta túlfűtöttséget. Többször közösülnek, de a kislány lelke tombol, nem vele, mit keresek itt? Megszakítja a kapcsolatot. Egyet kér, a tanár bácsinak, ne említse meg, hogy mi történt. Persze a bosszú nem marad el. Azonnal tudatja a riválissal, hogy neki sikerült. Szerencsére a suli befejeződik, és a kapcsolat is elsorvad.

A munkahelyen új "apapótlék" található, aki szintén családos, lényegesen idősebb, és lehet imádni, távolról rajongani érte. Néhány lopott, tekintet, néhány megjegyzés, ráutaló magatartás, és a lány tüze táplálódik tovább. A lánynak felmondanak, és elszánja magát, felfedi érzéseit. Több levél, melyek válasz nélkül maradnak, de ő tudja, reméli, viszonozzák érzelmeit, csak annyira "nemes" a lovag, hogy nem beszél. Aztán érkezik egy levél, kurtán, kizárja a kapcsolat esélyét. Vége!

Azért közben van egy második lovag, egy angol színész, közel, a hatvanhoz, akivel különös kapcsolat szövődik. A rajongók közül kiválasztott, akire többször néz, beszélgetést kezdeményez, és csodás érzésekkel ajándékozza meg a magányos gyermekszívet. Mert ez a kislány, valóban az, bezárkózott a saját álmai világába, akit kiszemel, arra ontja szerelmét, lángolását, kivetítve minden álmát, reményét.

Hogy miért épp ez a család? Az édesapa 13 éves korában, autóbalesetben meghal (már a szülők 7 éves korától elváltak végleg), az apai nagyapa végig kurvázta a házasságát, amitől a nagyi, teljesen tönkrement. Az anyai nagyapa volt egy csodálatos türelmű, kitartó szeretetű példa, aki a nagyit megesett lányként a gyermekével elvette feleségül, a nagyi mindvégig a megejtőjét siratja, és iszik, hogy bánatát elfojtsa. Az első lány az imádott, a második a megtűrt. Ezért válik ő olyan rideggé, (ezért nem tud ő sem megnyílni a lánya felé).
A férfiak cserbenhagyják (elköltözése, apa halála) vagy, megbízhatatlanok, mint az apai nagyapa. Vagy jobbat érdemelnének, mint akivel élnek (anyai nagyapa). Meg van a tökéletes minta, amit újra kell játszani, mert a kislányban ezek a megoldatlan kapcsolati formák dübögnek, hogy valami kielégítő megoldásra találjon, amely megnyugtatja végre. Addig is biztonságos távolból szemléli az ő kis álomvilágát. Embert érzelmileg nem enged, be, az érzelmeit, mélyen elfolytja.Néha meglepődnék, ha nem tudnám, miért teszik idegenné magukat azok az emberek, akiknek a legfontosabb lenne, hogy egymásra leljenek.

Az alábbi eset eléggé személyes, párom édesanyja, volt kolléganőm, amikortól megtudta, hogy egymáshoz mély, érzések fűznek, ki nem bírja a jelenlétemet. Utálatát, viselkedésével, sőt szóban is többször kifejezte. Nézzük a történetüket.

"Anyósom" három éves korában, elköltözik az édesapja, és egy másik családot alapít, (más gyermekét neveli, nem a sajátját) ez az egyik legnagyobb sérelme, fájdalma. (Az én édesapám is három éves koromban "dobott ki" bennünket, aztán ő is új családot alapított.) Fiatal lányként megy szűzen férjhez, és a férje is tapasztalatlan, ezért a házastársi örömszerzés nem sikerül. Hiába, szereti a férj, jó apa, a feloldatlan konfliktus az ágyban újra és újra tüskéssé teszi az asszonyszívet. Párom hasonlóképp, tapasztalatok nélkül kezdi meg gyötrelmes házasságát, hiszen mindent megtenne a családjáért, gyermekeiért, de az ágyban ők is teljesen elidegenednek. Sok szenvedés, sértettség, megaláztatás után, más megoldás után néz, hiszen fiatal, és azt reméli, így talán legalább a nyugalom helyreáll, ha nem otthon próbálkozik.

Hiába, néhány kapcsolat után, rátalál egy nőre, aki átalakítja a szexualitáshoz fűződő sok sok gátlást, és végre, viszonylagosan kiegyensúlyozza, az  elszenvedteket. "Apósomnak" is lett egy hasonló barátnője a különélésükkor. De ami történik, az jóvátehetetlen, mindkét fél külső kapcsolatban vigasztalódik, a gyerekeket járnak haza ellátni, ezzel lépésről lépésre bontják le a házasságukat felépítő alkotórészeket. Megindítják a válást, nem beszélnek az érzéseikről, csak sértettségük falán keresztül dobálják egymásra a sarat.
Közben párom kezd a szexualitáson kívül más értékeket is keresni az új kapcsolatában, sajnos, kevés sikerrel jár. Sok alapvető értékrendi, szokásbeli különbség van köztük, és ez egy lelki eltávolodáshoz vezet, bár a szex és a hölgy ragaszkodása még fenntartja a kapcsolatot.

Mindezekről kolléganőm elbeszéléseiből rendszeresen tudomást szereztem, majd két éven keresztül hallgattam az épp aktuális események történeteit. A válásuk már a végéhez közeledett, a viszony pedig elévül, amikor mi ismét találkoztunk. Végzetesen vonzódtunk egymáshoz, nap nap után találkoztunk, és hamar világos volt mindkettőnk számára, hogy a vonzalom kölcsönös. Hogy miért pont én? Mivel minden fázison végigmentem, amit ők megéltek, volt türelmem, tapasztalatom, hogy min megy keresztül, és az iránta érzett nyitottság, közelség, felnyitotta, a párom lezártnak vélt, de tályogos sebeit. Én magam is sokáig szenvedtem érzelmeim elfojtásától (mert akkor nem fognak szeretni, ha elmondom mit szeretnék), tehát a családi képletbe teljesen beleillek. A válásokkal kapcsolatos minden sérülésen átmentem, de nyilván, magamban egy másik szemszögből újra kell vizsgálnom mindent. Most én gyógyítom a saját, és a párom, sebeit, a gyerekek fájdalmán, keresztül ismét megvizsgálhatom belső gyermekem. Megvizsgálhatom, hogy a spiritualitás tanította elveket milyen nehéz a gyakorlatban szeretetté formálni. És minden egyes hibám, több szinten mutatkozik meg előttem, így ösztönözve a javításra. Végre én sem elméletben tanítom a hallgatókat, hanem megpróbálom példaértékűvé tenni a kihívásokkal teli mindennapjainkat.

 

document.write("");