Egységtudat

Egységtudat

Fontos lépcsőfok az életemben annak a felismerése, hogy a magamban talált "rosszat" át tudjam alakítani jóvá, erőforrássá!

Minden "rossz" a külvilág által belénk programozott mondat, cselekedet által íródik be. Elhisszük a külvilágnak, hogy amit tettünk, hiba ( ezek nélkül nincs fejlődés) ahogy viselkedünk az rossz, ezáltal téves képzetek alakulnak ki bennünk. Tele leszünk téves képzetekkel, magunk felől, és azonosulásunk meghatároz minket. Alap probléma, hogy magunkat egy fizikai testként látjuk, és kapcsolatunkat a világgal leszűkítjük a testünk és cselekedeteink gondolataink , mások rólunk alkotott véleményére. Ezzel a képpel azonosulva, gyenge, gyökérnélküli, és cél nélküli létezést hiszünk magunkról. Életünk szerves kapcsolata a Földanyával, a VIlágegyetem csodás lüktetésével, sok évi kemény munka spirituális megismerés, által fedezhető fel.  Vagy egy nagyszerű ráhangolódással, akár egy pillanat alatt. Ha megérezzük szívünk dobbanásával az univerzum lüktetésével azonos frekvenciát, és ráébredünk valós formánkra, feloldódik a határ köztünk, akkor találjuk meg a belső világító Lámpást, ami utunkon tovább vezérel. Fénnyel töltve be a Mindenséget, azaz Lelkünket.  Nem kell más csak felismerni, kapcsolatunkat a Mindenséggel, és "hibáink" feloldódnak  a Mátrix megszűnik minket irányítani. Önálló Egésszé válva jutunk a belső béke világába. Minden amiben hiszek, minden amit akarok azonnal elérhető, hiszen milliónyi idegszállal vagyok összeköttetésben az univerzum létezőivel. Testvéreim, az univerzum milliónyi érző tudattal rendelkező lénye reagálnak a kérésemre. Napokban hallottam egy kutatásról, hogy a test sejtjei, ha más helyre helyezik őket elfogadva a változást képesek billeszkedni új környezetükbe, és más szövetté alakulnak át. Ez az analógia igaz mindenre. Amint megváltoznak a bennem lévő információk a világ a szerint változik hozzám, ill. ha valami változást kívánok elérni kívül, a benem lévő változás megteremti azt.  Része vagyok az univerzumnak, mégpedig parányi kicsi egysége, és egyben a magja középpontja is egyszerre. 

Kislány koromban rengetegszer álmodtam, hogy kicsire zsugorodom, és hirtelen óriásira kiterjedek. Ez az álmom, valamennyiszer megrémített, és értelmezhetetlen volt számomra, mindaddig míg rá nem jöttem, én vagyok a parány és a mindenség is ! Nincs kinn és nincs benn!  a Létezés vagyok!  A bennem lévő sötétség csak illúzió, hiszen a mindenség alap alkotó ereje a Szeretet! Az elfogás a szeretet és fény édesanyja! 

document.write("");