Mindennapi folyamatos jelenlét, figyelem, éberség

2009.03.03 17:39

Senki nem gyógyulhat meg külső segítségre. Hol a belső és a külső közti határ? Van egyáltalán határ? A test? Az aura? Csak a tisztánlátásunk hiánya okozza a tévhitet, hogy isten kívül létező elkülönült forma. Csak az elszánt belső akarat, és tett hozza meg a számunkra oly fontos isteni kapcsolatot, ami soha nem volt máshol, csak mi eltakarjuk a szemünket a nyílvánvaló elől. Mint a kisgyermek, a kukucs játék közben. Ha letakarod egy kendővel, és lehúzod a kendőt, kacag, hogy ráleltél. Csak az őszinte szembenézés az érzéseinkkel, csak a hibáink beismerése, csak az embertársaink tisztelete, a bennük lévő isten felismerése hozza meg a belső út járásának tisztességét. Erre a tapasztalatra sokáig készültem, vártam, és India, és a Drága Sai határtalan szeretetének megtapasztalása segített.

Sajnos sokszor tapasztaltam, hogy magam, és útitársaim is a könnyebb utat próbálták választani és megpróbáltak "külső" megoldásokkal befelé közelíteni. Nem megy. Persze tudjuk, hogy nincs kinn és benn, de itt a poláris világban mégis megkülönböztetünk. Ha valamit meg kellett a saját "káromon" tanulnom, az az, hogy semmit nem oldhatsz meg kívűl! Csak a valódi befelé fordulás ad valódi választ életed kérdéseire. Másik fontos tapasztalatom, hogy aki el próbálja kendőzni, gyengeségét, hibáit, tévedéseit, az óhatatlanul a saját csapdáját ássa meg. Nem kell a tökéletes látszatát keltenünk Bátran vállaljuk gyengeségünket, esendőségünket, hibáinkat, félelmeinket! Hiszen Jézus nem ítélt el egyetlen embert sem, ha az őszintén megbánta cselekedetét. A hiba, amit magunkban nem tudunk elfogadni, az egész világban szúrni fogja a szemünket, és kívül igyekszünk majd eltaposni, ezáltal igaztalanul bántunk meg embereket ahelyett, hogy az egyetlen megoldását megtalálnánk, belül ismernénk fel magunk meg nem oldott részeként.

Nagyon sok kollegánk esik ennek áldozatul, amit tavalyi utamon is és idén is sajnálatosan megtapasztaltam. Az elszállás biztos jele, ha valakit elkezdünk kritizálni, kerüljük, a társaságát, vagy csak egyszerűen nem szimpatikus az illető. Legegyszerűbb gyógyír, ha ilyenkor megállunk egy pillanatra, és számba vesszük az "illető" nemszeretem tulajdonságait,

És megnézzük hogy mi rendelkezünk-e ezekkel. Biztosan kijelenthetem, hogy az általam vizsgált minden eset meghozta a saját magamban talált azonos tulajdonságaimnak felismerését. Innen már viszonylag egyszerű a gyógyulás megbocsátom, magamnak, hogy ítélkezni próbáltam más felett, és magam eldönthetem, hogy a számomra nem tetsző viselkedést magam sem folytatom. A szeretet és az egységélmény, a hála, aziránt aki számunkra ezt az eltakart részünket megmutatta, bőven kárpótol bennünket, öncsalásunkkal szemben. Mindez természetesen leírva egyszerű, naponta észre veszem, hogy megint nem figyeltem eléggé, és ilyenkor, gyors irányváltásra van szükség. Ha nem veszem észre magam, a "külvilágból" hamar megérkezik a figyelmeztetés. Hála érte!

Az univerzum és én szerves egységet alkotunk. Reagál minden lélegzetvételre, gondolatra, cselekedetre!

A felelősség a miénk !

Fanó Magdolna

 

 

document.write("");