Mély szomorúság a szívemben

2012.11.03 12:20
Erős folyamatok zajlanak bennem, 

felszínre hozva, legalapvetőbb bánatomat, nem fogadtak el, a születésemkor, nem feleltem meg, fiút akartak. Meg akartak változtatni, nem becsültek. Mély sebemre a lelkem keresi a gyógyírt. Erős vágy élt bennem, hogy bizonyítsam szerethető vagyok, érdemes odafigyelni rám! Nem kaptam meg, a bíztatást, a biztonságot, az elismerést. Ördögi kerék, soha nem jutok ki belőle, kapcsolatról kapcsolatra, forgat, támaszt újabb feltételeket, fel nem foghatom hol a vége...hacsak...meg nem állítom magam, a kerék pörög a karma forgat. Középpontomba hogy juthatok? Hogy e szédületes rohanásnak végre véget vessek. Mindenki felállítja a maga elvárásait felém. Megállj! Elég! Vegyetek észre! Fáj, amit velem tesztek! Már belepett, a reménytelenség hálója! Hiába erőlködöm, mindíg az a vége, eltaszítanak,, elhagynak, ahogy már annyiszor! Önérvényesítésem törekvéseit, ne törjétek le, hagyjatok! Élni akarok, Örülni!  Békében lenni! Süketek, nem figyelnek rám! És egyszer csak rájövök, nem fejeztem ki magam érthetően! Mit szeretnék, mi jó nekem, magam sem tudom, merem-e azt tenni, amit szeretnék? Merek ugrani a végtelenbe?  Hiszek-e magamban? Tisztán kitűztem-e a céljaimat? Tudom-e mit érek? Merek-e a céljaim felé haladni? Meg tudom-e tartani e közben a szeretetet, békét? Harc önmagamért, békés harc! Az elfogadás győzelme. A megbocsájtás érzelmi vihara. A Szellem győzelme az elme felett.

document.write("");